Családpolitika

avagy jóból is megárt a CSOK

A Fidesz közelmúltban bejelentett családpolitikai intézkedéseire szeretnék az alábbi posztban reflektálni.

Jelentőség

Azt nagyon fontosnak tartom leszögezni, hogy a társadalom reprodukciója, hogy képes-e önmagát újratermelni, az egy rendkívül fontos dolog. A demográfiai válság a magyar (és tágabban a nyugati) társadalom egyik legnagyobb problémája, és erre egyelőre senkinek sem sikerült megnyugtató választ adnia. Az önmagát reprodukálni, újratermelni nem képes társadalom szükségszerűen abnormális állapotban van. Ez pont olyan fenntarthatósági probléma, mint a környezetszennyezés, a globális felmelegedés, vagy másik nézőpontból egy eladósodási folyamat.

Bevándorlás mint alternatíva

A bevándorlás már elvi okból sem jelent megoldást a problémára, az ugyanis nem változtatja meg a társadalom viszonyát, belső motivációit a gyerekvállalásra. Ez legjobb esetben egy olyan tüneti kezelés volna, amit mindig újra meg kell ismételni, hogy a népességét felélő nyugati civilizációt újra feltöltse emberekkel. De erre nincs mód, hiszen a nyugati civilizáción kívüli világban nem a nyugati civilizáció, és nem a nyugati ember él, hanem mások. Ezek a mások pedig ideköltözve nem a nyugati civilizációt fogják népességgel feltölteni, hanem a sajátjukat fogják itt, Európában újratermelni. Mondatnánk azt is, hogy ezzel a lépéssel a nyugati civilizáció 'parciális' nyomása fog csökkenni, ami mellett megjelenik a bevándorolt 3. világ civilizációja, a miénkkel párhuzamosan, és természetesen egymással folyamatos konfliktusban.

A népesedéspolitika eszköztára

1) újraelosztás

A magyar népesedéspolitika lényegében a szocializmus keretei között jött létre. Először a Rákosi rendszer, Ratkó politikája, majd később a Kádár rendszer, a 60-es évek lezuhant reprodukciós rátájára reagálva a családi pótlék bevezetése stb. A baloldal népesedéspolitika eszköztárának a közös jellemzője, hogy a gyerekvállalás ösztönzését valamilyen formában az újraelosztáson keresztül kívánja elérni. Tehát a gyermekvállalás társadalmi hátterét, és motivációit érdemben nem is vizsgálva, azt pusztán egy anyagi kérdésnek tekintik, és úgy gondolják hogy ha a társadalom más csoportjaitól a gyereknevelőkhöz irányítanak át pénzeket, akkor ez lényegesen megváltoztatja a vállalt gyermekek számát. A 70-es évek során ennek a politikának volt hatása, de valószínűleg nem a megszületett gyermekek nettó számára hatott, hanem arra hogy előrébb hozták a gyermekvállalásokat.

Ide sorolhatóak a konkrét pénzbeni juttatások: autóvásárlás, CSED, GYED, GYED extra

Az újraelosztás nem alkalmas a gyermekvállalás problémáinak a megoldására, mivel azt nagyrészt, eleve az újraelosztó állam hozza létre. Ez kutyaharapást szőrével "megoldás", hogy a produktív életszakaszát élő, dolgozó és adót fizető emberektől elvett pénz egy részét családpolitikai kedvezmények formájában ugyanez a csoport kapja vissza. Valójában a hatása legfeljebb annyi, hogy amennyiben kevesebb pénzt von el az egzisztenciaépítés és a gyermekvállalás költségei elől, mintha kevésbé lenne újraelosztó.

 2) ingatlanszerzés, lakhatás

A 21. századi családpolitika (lényegében a Fideszé, mert a baloldalnak egyáltalán nincs is) meghatározó eleme az az előfeltevés, hogy a gyermekvállalások gátját a lakótér hiánya, a lakhatás megoldatlansága képezi. Ennek megfelelően az újraelosztást úgy alakítja ki, hogy a dolgozó/termelő generációtól elvont pénzt célzottan ingatlanszerzésre adja vissza CSOK közvetlen támogatás, illetve kamatkedvezmény formájában. Ez a politika a 1998-2002, és a 2010-től végrehajtott Fideszes családpolitika visszatérő eleme. A legutóbbi intézkedés-sorozat meghatározó elemei is ehhez kapcsolódnak. (házassággal igényelhető kölcsön, majd a gyermekek megszületésekor a tartozás leírása, kedveményes hitel ingatlanvásárlásra)

Az ingatlanszerzéssel kapcsolatos állami beavatkozások fő problémája, hogy nem vesz tudomást az ingatlanpiacról, és annak egyébként józan paraszti ésszel is megjósolható reakcióiról. Érdemes röviden visszatérni a Fidesz 2001-ben hozott döntésére, amivel lehetővé tette, hogy használt lakások megvásárlására is fel lehetett venni az akkori CSOK-ot. Ez volt az a kiinduló momementum, ami elindította először a forint alapú hitelekből és CSOK-ból finanszírozott lakásvásárlásokat. Később amikor már az új kormánynak kellett volna helyt állnia a kamatpolitika és a felpörgött lakásvásárlások miatt nagyon megdrágult rendszerben, azok inkább a rendszer kivezetése mellett döntöttek. Erre válaszul a lakosság és a hitelintézetek a devizahitelek felé fordultak, amivel előállították a következő (2008-as) gazdasági válság során a helyi devizahitel válságot. Nyilvánvaló hogy a Fidesz szándéka 2001-ben sem az ingatlanbuborék fújása volt, az a lépés mégis ezt eredményezte.

Jelen pillanatban újra a Fidesz családpolitikai lépései generálnak ingatlanpiaci buborékot, amit nagy valószínűséggel a következő válság fog leereszteni, attól tartok a korábbiakhoz hasonló súlyos következményekkel. Ez a családpolitikai eszköz, az ingatlanpiacon úgy hat, hogy egyoldalúan a keresleti oldalt erősíti meg, amivel áremelkedést vált ki. Ezzel lenullázza az eredeti célját, illetve közvetve egy negatív hatású újraelosztást hajt végre.

Vegyük észre, hogy az állam azzal hogy egy kiszemelt rétegnek pénzt juttat az ingatlanvásárlásra, mindenki másnak megnehezíti az ingatlanszerzését, és egyúttal helyzetbe hozza azokat akik már rendelkeznek ingatlannal. Az újraelosztás itt nem az államon keresztülfolyó jövedelmek csatornázásával valósul meg, hanem a piaci viszonyok eltorzításával. A fejlett táradalmakban az ingatlanok rendre az idősebb, 50+ generáció tulajdonában vannak, ők az ingatlanár-növekedés haszonélvezői. Velük szemben állnak a 20-as éveikben albérletbe kényszerülő fiatalok, akiket viszont kétszeresen is sújt: megdrágulnak az albérletek, ami elvonja a pénzt a megtakarításoktól, és elérhetetlenné teszi magukat az ingatlanokat is. Tehát abban az életszakaszban, amikor fel kellene készülni egzisztencia termetéssel  - saját ingatlannal - a gyermekvállalásra - a 30-as életszakaszban - akkor vonja el tőlük az állam a pénzt.

A gyermekvállalási életszakaszban lévő 30-as, 40-es családok számára pedig nem jelent valódi segítséget, mert amennyi támogatást kapnak, annyivel meg is drágultak az ingatlanok, és a segítség mellé még kéretlen beavatkozás is jár a magánéletbe, a döntések szabadságába.

Minedezek mellett fontos visszatérni arra, hogy a lakhatás és gyermekvállalás közti kapcsolat nincs érdemben kutatva. Lényegében a kormányzati döntéshozók saját feltevése, hogy ez a döntő tényező.

3) értékrend formálása, propaganda

A kormányzat igyekszik a gyermekvállalásról pozitív képet festeni a sajtóban, médiában. Ezzel sajnos szemben áll egy balolali retorika, ami a gyermekvállalást felesleges nyűgnek írja le, a nők karrierlehetőségeinek a gyilkosát láttatja benne, és a megoldást a saját (európai) gyermekek vállalása helyett az amúgyis túlnépesedő 3. világból történő emberimportban látja. A konkrét családpolitikai intézkedés-sorozat nem tartalmaz ilyen elemeket, ugyanakkor a kihirdetés módja, és tudatos sajtóvisszhangja már kifejt egy figyelemfelkeltő hatást, nagyon helyesen tematizálja a közbeszédet a reprodukciós hiányosságaink kezelésére.

A Fidesz családpolitikai intézkedéseinek a közös jellemzője, hogy tudatosan nem a szegénység fokozott újratermelését kívánja közpénzből finanszírozni. Ez önmagában egy helyes felismerés, az állam érdeke a jobb demográfiában nem pusztán népességről szól, hanem sokkal inkább adófizetőkről. Adófizetőként is az az érdekem, hogy a közpénzeket új adófizetők felnevelésére fordítsák, egy integrálhatatlan underclass további gyarapítása helyett. A határok meghúzása azonban kényes feladat. Ha a vagyoni skálán túlságosan magasra céloznak vele, akkor mindenkinek sérti az igazságérzetét, hogy olyanok kapnak közpénzt, akik valójában nem szorulnak rá. Ugyanezen a skálán lefelé célozva viszont egyre kevésbé követendő életmódok kerülnek a gyerekek által lemásolásra, amellett hogy a beavatkozás olyan mértékben megdrágulhat a nagyobb számú jogalany miatt, hogy az finanszírozhatatlanná válik. Lényegében nem lehet újralosztással helyrehozni a kárt, amit maga az újraelosztás okoz.

Megemlítendő, hogy az újraelosztás átalakításával a gyermekes családok felé irányított pénzt lényegében csak a gyerekvállalás előtt, vagy után álló generációktól vehetik el, ha a fiataloktól veszik el, akkor az konzerválja az alacsony reprodukciót, ha az idősektől akkor viszont eltűnik a családbarát politika választói támogatottsága. Sajnálatos módon a Fidesz szavazótáborát jobbára a nagyszülők, és a gyermeket nevelők generációja alkotja. Ha pénzt csoportosít át a nagyszülőktől a gyermekesekhez, azzal szavazatokat veszít, a korfa alakja miatt többet is mint amennyit a gyermeknevelők körében nyerhet.

Összefoglaló

Elmondható hogy a Fidesz célja az reprukciós értelmeben önfenntartó társadalom helyreállítására üdvözlendő, és pozitív. Az is elmondható hogy ez a cél még fontosabb is annál mint amekkora figyelmet ma kap a közbeszédben.

Ugyanakkor a cél megvalósítására felhasznált eszközök eredendően hibásak, és nem eredményezhetnek demográfiai fordulatot. Tehát a mellékhatások elviselése mellett sajnos nem várható hogy ezek az intézkedések érdemben javítsanak a reprodukciós rátán.