Munkaerőhiány Magyarországon
A közelmúltban egy sor cikk jelent meg a sajtóban, médiában, amelyek mind a magyarországi munkaerőhiánnyal, és ezzel összefüggésben a munkabérek (várható) emelkedésével, és az emberek elvándorlásáról írnak.
A jelenségre, mármint a munkáltatók panaszára hogy nehezebben, drágábban jutnak munkaerőhöz mint korábban, próbálnak ezek a cikkek reflektálni, de rossz helyen keresik a megfejtést.
A helyzet véleményem szerint ennél sokkal egyszerűbb, csupán arról van szó hogy működnek a régóta ismert közgazdasági összefüggések. A 2008-as válságot követően a világ jegybankjai rekord alacsony szintekre szállították le a kamatokat, és ezt kiegészítették vállalati kötvényvásárlási programok, amelyek keretében a jegybankok további olcsó pénzzel tömték tele a világ pénzpiacát.
Ennek normális körülmények között vadul vágtató inflációt kellett volna okoznia, de mégsem ez történt, hanem a fejlett gazdaságok a defláció határán egyensúlyoznak, és főleg Európában alacsony a gazdasági növekedés. Ez a jegybanki politika Magyarországon is megjelent, és most már (szerencsére) nem megyünk szembe a nemzetközi kamatfolyamatokkal, tehát mód nyílt arra hogy a magyar és nemzetközi trendek konvergáljanak egymáshoz.
Tehát lényeg az, hogy az alacsony kamatkörnyezet valójában inflációt generált. Múlt időben, tehát jelen pillanatban valójában egy felpörgött gazdaságban vagyunk, amiben a kereslet a gazdaság teljesítőképességeit feszegeti, és ez egy sor fronton inflációt generál. Ennek a tipikus tünete a munkaerőhiány, ami majd a munkabérek emelkedésébe fog torkollni.
Az infláció megléte az ingatlan és albérlet árak alakulásában a legnyilvánvalóbb. Budapesten az albérlet árak 40-50%ot emelkedtek kb 1,5 év leforgása alatt, az ingatlanárak is hasonló de talán kicsivel alacsonyabb, 35-40%-os áremelkedésen vannak túl. Azokon a településeken, ahol van munkahely az albérlet és ingatlan árak hasonlóképpen emelkednek, tehát a vidéki városokban is, a munkahely kínálattal nem rendelkező, vidéki településeken nem meglepő módon ez a hatás nem érvényesül.
A kérdés tehát leginkább úgy tehető fel, az inflációt miért nem sikerült mérni, illetve ez miért nem fejti ki a hatását a hétköznapi fogyasztási cikkek, élelmiszer szintjén. Azt tudjuk hogy az olajár változása még mindig globálisan csökkenti az inflációt, és ez ránk is hat. És azt is tudjuk, hogy a Fidesz kormány pont az alacsony infláció előállítása végett vezette be a rezsicsökkentést, amivel rögtön megalapozottá is tette a kamatcsökkentéseit, és ennek az intézkedésnek még mindig megvan a statisztikai hatása.
http://hvg.hu/gazdasag/20160617_berverseny_munkaerohiany_stganalo_termelekenyseg
http://index.hu/gazdasag/2016/08/31/neoliberalis_munkaerohiany_berek_berkulonbsegek_miert_keresnek_tobbet_az_osztrakok/
http://index.hu/gazdasag/2016/08/04/munkaerohiany_mar_egy_autoipari_beruhazast_is_elbuktunk_miatta/
Az infláció remekül megmagyarázza hogy miért emelkednek a bérek a termelékenység javulása nélkül.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.