Ahogy igértem, itt lesz közélet. Ahogy az várható, ha valaki közéletről kezd blogolni, általában nem dícsérni jön. Hát én sem, kritika lesz.

Az adórendszerrel kapcsolatban sok félreértés, és tudatos megtévesztés látott már napvilágot, a megtévesztés első számú forrása természetesen a leginkább érintett szereplő, a magyar állam.

Az első kérdés amit vesézzünk ki, az az adó mértéke, amit mindannyian fizetünk. Elsősorban a munkabért terhelő, valós adóelvonás nagysága. Az újságokban, online és papíron egyaránt 38-40% körül GDP arányos értékről beszélnek. Ezen belül a munkabért terhelő adók aránya 40,5%. (http://adozona.hu/hirek/20070628_EU_adoteher_ado.aspx)

Nézzük ezzel szemben mi a valóság, amit a bőrünkön tapasztalunk. Legyen a példavállalat egy olyan végletekig leegyszerűsített cég, aminek egyetlen munkavállalója van, semmilyen egyéb költsége nincs, és profitja sincs, tehát év végén pont nullszaldósra jön ki, csak ennek a munkavállalónak a bére, és az ahoz kapcsolódó adók jelentik az egyetlen kiadást.

Legyen a bér az egyszerűség kedvéért bruttó 200,000 ezer forint. Nagyjából ennek az összegnek a nettó fizetése elegendő arra, hogy ma Magyarországon a számlák és az élelmiszer beszerzésén felül még albérletet vagy egy garzon törlesztőrészletét ki lehessen fizetni, tehát egyszóval amiből hozott, örökölt tőke nélkül már meg lehet élni.

A 200,000 forinthoz tartozó nettó bér 122,215 forint, míg a példavállalat bérköltsége ezen egy darab munkavállaló után 268,950 forint. A vállalatnak azonban amikor az általa előállított terméket, vagy szolgáltatást értékesíti, akkor a számla kibocsátásakor áfát kell a termék bruttó árán felül felszámolnia. Tehát, a munkás által előállított teljes értékre még rárakódik az áfa is, amit a vásárlónak ki kell fizetnie.

Ezzel az ő teljes bérköltsége 268,950 * 1,2 = 322,740 forintra nő.

Amikor a cég egyetlen munkavállalója a jól megérdemelt nettó fizetését, vagyis 122,215-ot elkölti, ebből neki újfent Áfa fizetési kötelezettsége keletkezik. Ez azt jelenti, hogy a fizetésének az 100 %/120% = 83,3%át költi csak arra a termékre, amit majd ténylegesen el fog fogyasztani. A többi, 17.7% az államot gazdagítja.  A szuper-nettó tehát 101,805 forint.

Ezen összeg viszont, értelemszerűen a része annak az áfának, amit munkavállalónk munkája után a vállalat már befizetett, tehát nem számoljuk fel az áfa összegét kétszeresen. A valós munkabér adóterhelés kiszámításához a szuper-szuper bruttót (a vásárló szemszögéből megjelenő teljes bérköltséget) kell arányítani a szuper-nettó bérhez, vagyis ahoz a pénzhez, amit a munkavállaló majd ténylegesen termékekre költhet, és elfogyaszthat.

Ez az arány 101.805 / 322,740 = 31,5%. Ennyi marad a munkavállalónál, a többi, vagyis 68,5% az államé.

 Ebben természetesen akad némi csalás. A befizetett adóért cserébe kapunk egy minősíthetetlenül alacsony szinvonalú egészségügyi ellátást, amit nekem szerecsére nem kell túl sűrűn igénybe vennem. Kapunk még - remélhetőleg - nyugdíjat is. Ez utóbbi viszont erősen kérdéses. Én most vagyok 32 éves, legalább 33 évig még a munka világát fogom boldogítani, utánna várhatok nyugdíjat. Teljesen valószinűtlennek tartom, hogy 33 év múlva Magyarország olyan állapotban lesz, hogy képes, vagy hajlandó lesz nekem nyugdíjat fizetni, legalábbis a mostani befizetésekhez mérhető vásárlóértékkel. De erről majd egy másik postban. Azt is hozzá kell tenni, hogy természetesen a nettó fizetés nem minden forintja adózik (szerencsére) 20%os áfával, hanem kevesebb, akár kevesebb is mint a fele. Ennek ellenére az állam, adózással kapcsolatos elképzelései leolvashatóak már ebből is.